A somogyfajszi tigris

A környező erdők gazdagok nagyvadakban: őzek, szarvasok, vaddisznók gyakran feltűnnek a települések közelében. A környéken jelentős vadászkultúra is kialakult a 19 századtól kezdve, az egyik fontos alakjának Kund Béla , a somogyfajszi középbirtokos számított. A helyi kastély egyik látványosságáról, az indiai vadászatáról hazahozott, Mohamed Ali nevű tigrisről így emlékezett meg:

” Közben tőlem jobbra Greenwood is lőtt egy gyönyörű 9 láb 6 inch hosszú kantigrist. Mi az? Valamennyien odasiettünk, egy bokor tövében körülbelül 6 hetes tigriskölyök fúj mérgesen. Kísérőm kibontja turbánját s egy ügyes fogással belehengeríti. Gerard átengedi nekem, mire azonnal Mohamed Alira kereszteltem. Már húst eszik s remélem fel fogom tudni nevelni.

Kund Béla: Vadásznapló, 1881.

Utóirat:

Mohamed Ali nevű tigrist szerencsésen hazahozták s fel is nevelték. Körülbelül fél éves koráig szabadon mozgott a kertben és a házban, annyira szelíd volt, hogy a gyerekek lovagoltak a hátán, ha azonban rossz kedve volt, úgy nagyon goromba tudott lenni, ilyenkor csak elejtője bírt vele, kinek szavára meghunyászkodott. Napi tápláléka fél birka volt. Később sok galibát okozott, így többek között egy alkalommal a kandalló mellett egy medvebőrön hevert. Egy látogató csupa szórakozottságból a tigris farkát megfogta, mire ez odacsapott az illető combjára s lehúzta róla a nadrágszárat egy porció bőrrel együtt. Persze ezért kihúzta a lutrit, de midőn pár nappal később a parádés istálló tetejét javító cserepesek közé felment az odatámasztott létrán, ezek hanyatt-homlok leugráltak, ki kezét, ki lábát törvén, erre elhatározták, hogy megválnak tőle s odaajándékozták a budapesti állatkertnek azon kikötéssel, hogy a tigris kimúlása esetén a bőrt visszakapják. Néhány éven át látható is volt Mohamed Ali az állatkertben, s nevezetes, hogy gazdáját mindig megismerte s örömének jeleit adta, valahányszor meglátogatta. Midőn egyszer véletlenségből egy antraxban elhullott állat húsával megetették, ő is befejezte mindörökre, s ma teljes kifejlettségében pompázva kitömötten díszlik a többi közép-indiai trófea közepette.”

(Nimród Vadászlap, 1924.)

.